Depresszió. Mit tehetünk ellene?

Egyre többet tudunk a depresszióról, mégis akad olyan vonatkozása, melyről kevés szó esik. A szakemberek érdeklődése az elmúlt években a depresszióhoz társuló fájdalmak felé fordult, és mára kiderült: korántsem lényegtelen és ritka problémáról van szó.

A depressziót úgy ismerjük, mint érzelmi (emocionális) - például lehangoltság - és vegetatív - például alvászavar - tünetekkel jellemzett betegség. A depresszió sokszínű tünetegyüttessel jelentkező testi betegség, a betegek többféle panaszukkal fordulnak kezelőorvosukhoz. A depresszió felismerése és kezelése során elsősorban a vezető érzelmi tünetek alapján történik.

Forrás: www.hazipatika.com

I. Mi a depresszió? 

A depresszió azonban olyan betegség, ami gyakran fájdalmakat okoz, és ez a jelenség nem ismert a betegek széles körében. Ilyen esetekben a fájdalom mint testi tünet kivizsgálásra kerül, és ha nem találnak magyarázó okként más betegséget, a beteg a depresszió fájdalmas maradványtünetével egyedül maradhat, azt saját maga kezdi el kezelni, sok esetben eredménytelenül, mert a depresszió okozta fájdalomszabályozási zavar a hagyományos fájdalomcsillapítókra nem rendeződik.

A depresszió kialakulásának hátterében ugyanis különböző agyi pályák zavart működését feltételezik, melyet részben bizonyos ingerületátvivő anyagok (szerotonin, noradrenalin) hiánya okozhat.

A legújabb tudományos vizsgálatok arra következtetnek, hogy ugyanezek az anyagok szerepet játszanak a fájdalomérzet kialakulásában is. Ezek hiányában a fájdalomküszöb csökkenhet, és az agyba jutó ingerek egy részét fájdalomként éli meg a depressziós beteg. E feltételezés kapcsolja össze a depresszió jellemző tüneteit azokkal a fájdalmakkal, amelyeket a depressziós betegek gyakorta éreznek.

II. Fáj a depresszió?

Egy nemrégiben elvégzett felmérés alapján a magyar pszichiáterek véleménye szerint depressziós betegeik több mint felénél (55 százalékánál) jelentkeznek depresszióhoz társuló fájdalmak. A leggyakoribb panaszok:

• nyaki fájdalmak;
• fejfájás;
• derék- vagy hátfájás;
• hasi fájdalmak;
• ízületi fájdalmak

Ma már általánosan elfogadott irányelv, hogy a depressziós beteg kezelésében törekedni kell arra, hogy a depressziós beteg tünetmentessé váljon.

A visszamaradó, úgynevezett maradványtünetek (legyen az hangulati zavar, szorongás vagy testi tünet) rontják a betegek életminőségét, és gyakran akadályozzák őket munkájuk vagy akár a mindennapi teendőik elvégzésében is. Klinikai vizsgálat igazolta, hogy a depressziós betegek kezelés mellett megmaradó tüneteik több mint 90 százaléka testi jellegű, úgymint a fáradtság és a fájdalom. (Forrás: Bair: Depression and pain comorbidity 2003)

A maradványtünetek háromszorosára növelik a visszaesés kockázatát, azaz amíg a teljesen felépült betegeknek pusztán negyede, addig a maradványtüneteket mutatók több mint háromnegyede újból megtapasztalja a depressszió sötét mélységeit.

(Forrás: Paykel: Residual symptoms after partial remission - an important outcome in depression 1995)

A legfrissebb tudományos eredmények immár közvetlenül rámutattak arra is, hogy depresszióhoz társuló fájdalom esetén a beteg bizonyíthatóan lassabban indul el a gyógyulás útján, és a kezelése a szakemberek számára is nehezebb feladat.

III. Depresszió tünetei

A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás, az emésztési zavarok, a szédülésm, a mellkasi szorítás és a fájdalmas testi tünet jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az alvási zavarok számlájára írják. Legfontosabb tüneteit:

• örömtelenség érzése
• döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
• dekoncentráltság és figyelemzavarok
• csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
• gátoltság, nehézkesség, meglassultság, "lustaság"
• bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
• szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése ("csak terhére vagyok másoknak")
• fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
• alvászavar, a szexuális működés zavarai
• étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
• halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések

Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:

• Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség.
• Alvászavarok
• Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
• Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző. A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
• Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
• Csökkent munkaképesség érzése

Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása. Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon (ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei 

IV. Mit tehetünk ellene?

A. Forduljunk orvoshoz.

Tájékoztassuk kezelőorvosunkat minden tünetről, rossz érzésről, amit a betegséggel kapcsolatosan tapasztalunk. Fontos tudni, hogy a depresszió a hangulatunkat, örömre való képességünket, alvásunkat, étvágyunkat, fájdalomszabályzó folyamatainkat is befolyásolhatja. Beszéljük meg az orvossal, milyen terápiás lehetőségei vannak a depresszió sokféle tünete minél teljesebb körű megszüntetésének.

Fontos leszögezni: nem minden depressziós beteg küzd testi fájdalmakkal, mint ahogy a megmagyarázhatatlannak tűnő fájdalom sem a depresszió biztos jele. Mindazonáltal tudományos tény, hogy - klinikailag igazolt depresszió és társuló fájdalmak esetén - a pszichés és a testi tünetek együttes kezelése gyorsabb, sikeresebb felépülést eredményezhet. 

B. Kerülni a fogyókúrát és kialvatlanságot.

A depressziósoknál a mentális (azaz lelki, gondolkodásbeli) működés különösen szoros kapcsolatban van a testi kondícióval. A depressziósok érzékenyebbek a testi problémákra, mint az átlag. Fokozottan kell hát ügyelniük, hogy minden körülmények között eleget aludjanak, a megszokott időben feküdjenek és keljenek. A kialvatlanság önmagában elég lehet ahhoz, hogy komolyan visszavesse a már elért állapotjavulást. A kávéivást ajánlatos a minimumra csökkenteni, ahogy az alkoholfogyasztást is, mert ezek erősen befolyásolják az agyműködést, és a hangulati ingadozást még nagyobbá teszik. A depressziósok lehetőleg ne tartsanak szigorú, azaz éhezéses fogyókúrát, ez ugyanis szintén fokozza a hangulatingadozást.

Az utóbbi időben széles körben megismételt vizsgálatok igazolják, hogy a rendszeres, mérsékelten intenzív testmozgás csaknem a gyógyszerekkel egyenértékű hatású mindenfajta hangulati betegségre, és segít a kiújulás megelőzésében. A rendszeres testmozgás során ugyanis agyunk nagyobb mennyiségben bocsát ki hangulatjavító hatású vegyületeket.

Az Egyesült Államokban több klinikán végeztek kísérleteket súlyos depressziósokkal, akiknek négy héten keresztül a hét öt napján 30 perces erőteljes sétát írtak elő. A gyógyszerszedő kontrollcsoporttal összehasonlítva a gyaloglók nagyobb részét hamarabb el lehetett bocsátani a kórházból, mert meglepően gyorsan kilábaltak a kóros lehangoltságból.

C. Mozgás

A depressziót egy szemléletes hasonlat szerint úgy kell elképzelnünk, mintha a parkolóban az autónkkal beszorultunk volna a többi jármű közé. Mindegy, mi az oka, mi kormányoztunk ügyetlenül, vagy a többiek álltak hozzánk túl közel, a végeredmény ugyanaz, és ebből a helyzetből kizárólag apró, kitartó és türelmes mozdulatokkal van kiút. Természetesen ez a lelkileg egyensúlyban levő autósnak sem könnyű, hát még a kóros hangulatban szenvedő depressziósnak. Lényeg, hogy a hasonlat jól leírja, hogy apró, kitartó lépésekkel a beteg maga is hozzájárulhat elindulásához felfelé a depresszió lehúzó spiráljából.

Ide tartozik, hogy tudatosan kerülje az olyan helyzeteket, embereket, amelyek biztos ártalmasak. Ilyen lehet azoknak a társasága, akik kizárólag rémtörténeteket mesélnek vagy lelkileg "molesztálják", cukkolják az illetőt. Az ilyen "energiavámpírok"-tól, de még a hétköznapok apró rúgásait osztogatóktól is célszerű távolságot tartani. Majdnem biztos, hogy árt a televízió, ez ugyanis sokkal nagyobb arányban tálalja a világ szörnyűségeit, mint ahogy az a valóságnak megfelel. Gyakran jelennek meg a képernyőn agressziót, szorongást ébresztő, illetve az önbizalmat megnyomorító történetek, személyiségek. Ráadásul a tévé mozdulatlanságra kárhoztatja a nézőt, aki ez esetben amúgy is valószínűleg mozgáshiányban szenved.

A lehangoltság időszaka nem alkalmas arra, hogy nagy változásokat vigyünk végbe az életünkben, sőt a tanácsadók nyomatékosan ajánlják, hogy lehetőleg kerüljük a nagy döntéseket. A depressziós gyógyulásig ne kössön házasságot, ne váljon el, ne mondjon fel a munkahelyén, ne cserélje el a lakását, ne kezdjen építkezésbe, és semmiképpen ne vállaljon gyereket, abból a megfontolásból, hogy az kiutat jelent időszerű reménytelenségéből. A "minden mindegy", azaz a reménytelen vagy éppen a felhangolt, mániás állapottól vezérelve a depressziós könnyebben keveredik bele kockázatos dolgokba. A betegség legsúlyosabb "szövődménye" a rendkívül magas öngyilkossági kockázat. Ezért, aki tudja magáról vagy gyanítja, hogy komolyan depressziós, jobb, ha minél kevesebbet vezet autót, ideiglenesen félreteszi a veszélyes sportokat.

Másfajta kockázatot jelent, hogy különösen a mániás depressziósok a felhangolt időszakukban, amikor úgy érzik, nekik minden sikerül, meggondolatlan költekezésbe foghatnak, ami néha olyan súlyos következménnyel jár, hogy akár teljes vagyonukat is elvesztik. Ezért aki már érzett ilyen késztetést, vagy történt is vele hasonló, annak ajánlatos megnehezítenie magának a korlátlan költekezést. A bankban korlátozni lehet az egyszerre felvehető pénzösszeg nagyságát, közelálló családtag, barát "ellenjegyzéséhez" kötni a pénzfelvételt.

D. Háziállatok

A depresszió különösen fájdalmas tünete, hogy a világtól elidegenedettnek, tökéletesen magára hagyottnak érezheti magát a beteg. Mivel nehéz e lelkiállapotot másoknak megmagyarázni, gyakran a környezet értetlensége is mélyíti az elszigeteltséget. A tapasztalatok szerint azonban még a magukba forduló depressziósok is valamelyest megnyílnak, ha hasonló helyzetben levőkkel kerülnek kapcsolatba. Magyarországon - egy-két kivételtől eltekintve - még nem jött létre a mentális betegségben szenvedők önsegítő hálózata. Az interneten található néhány magyar nyelvű weboldal, ahol lehet beszélgetni betegtársakkal, szakszerű információk olvashatók a depresszióról.

Kísérletek igazolják, hogy a depressziós vagy arra hajlamos embernek jót tesz egy háziállat társasága. Velük ugyanis szavak nélkül tud kommunikálni, és különösen a kutya és a macska testi közelsége ragaszkodása amolyan mellékhatások nélküli hangulatjavító pirulaként működik. Hasonlóképpen jó hatású a zene, mert a depressziósoknál általában lelassult és aggodalmaskodó gondolkodást kikerülve, közvetlenül hat az agyra: észrevétlenül stimulálja működését. Ilyen célra a hangos és erős érzelmet, derűt kifejező zene a jó, természetesen ízlése szerint.

A depresszió a beteg nézőpontjából az egész életet elviselhetetlen sivataggá teszi. Az érintett átmenetileg elfelejti, hogy valaha bármit is élvezni tudott. Ezért nagy siker az is, ha csak rövid időre is, de parányi oázist tud maga körül teremteni. Önnön figyelmünk elterelésének sikere megerősíti a reményt, hogy egyszer az egész sivatag ismét oázissá válhat. Természetesen az előbbiekben felsorolt tippek, tanácsok semmiképpen sem helyettesítik a komoly depresszió esetén szükséges orvosi segítséget.

Forrás: www.hazipatika.com